A “MEDIT óra” foglalkozások megálmodójával beszélgettünk

Katona Emesét arra kértük, hogy meséljen egy picit magáról és az induló “MEDIT óra” foglalkozásairól.

 

 


Mesélj egy kicsit magadról!

Jelenleg gyógypedagógusként dolgozom Kecskeméten, a pedagógiai szakszolgálatnál. Mellette évek óta meditációs foglalkozásokat vezetek főként gyerekeknek, illetve már felnőtteknek is. A munkám mellett több hobbim is van. Nagyon szeretek írni, vezetek is egy író blogot, valamint imádom és tisztelem a természetet, az állatokat. Van egy kutyám, aki szinte már családtag. Sokszor járok ki az erdőbe, hogy feltöltődjek. Továbbá a család és barátok is fontos szerepet töltenek be az életembe, viszont szeretek néha egyedül is lenni.

Milyen út vezetett téged ezekhez a foglakozásokhoz?

Még jó pár évvel ezelőtt egy nap a tükörbe néztem, és nem tudtam, ki vagyok valójában. Ekkor kezdtem el foglalkozni a meditációval, mert szerettem volna igazán megismerni magam. Befelé figyelni, uralni a gondolatainkat, megérteni a tudattalan világunkat, ezek mind támogatják az önmegismerés folyamatát.  Az évek alatt szerzett tapasztalataim vezettek végül erre az útra.  Miután elkezdtem meditációval foglalkozni, változások következtek be az életembe. A munkámban arra figyeltem fel, hogy már a sokadik olyan gyerek ült le velem szembe egy vizsgálat folyamán, akiben a fiatalkori önmagamat láttam.  Hisz én is megéltem ugyanazokat a dolgokat, amik bennük zajlottak. Például nehezebben tudtam koncentrálni a tanulásra kicsiként, majd ahogy nőttem, nem volt önbizalmam, és kamaszként sokszor éreztem magam kirekesztettnek.
Ekkor feltettem magamnak a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka? Majd rájöttem, hogy ahogy magamon, úgy rajtuk is tudok segíteni. Így kezdtem el tanítani a gyerekeknek a relaxációs és a meditációs technikákat. Ahogy telt az idő, a felnőttek is el kezdtek érdeklődni a foglalkozásaim iránt.  Örülök, hogy ma már egyre többen nyitottak erre a dologra.

Miért van szüksége a gyermekeknek arra, hogy relaxáljanak?

A mindennapokban szinte tudattalanul, akár többször is relaxálunk: pihenünk, félretesszük a napi gondolatokat és ellazulunk. Véleményem szerint nem csak a gyerekeknek, hanem mindenkinek szüksége lenne erre. A gyakorlatok alkalmazásával megnyugszunk, kiegyensúlyozott lesz a közérzetünk. Az idegrendszer esetében ez az állapot egészséges működést vált ki, oldja a stresszt, a lelki feszültséget. Ebben a tudatállapotban jobban kommunikálunk a testünkkel, könnyebben tudjuk értelmezni az érzelmeinket, félelmeket, érzékeljük a blokkjainkat. A tanulás során bizonyos képességek fejlődnek (memória, koncentráció, feladattudat, kifejezőkészség, kreativitás stb…), jobban megértünk másokat, kommunikációs készségeink finomodnak, önkifejezőbbé válunk, minőségi változás következhet be az életünkbe.

Ma különbség a relaxáció és meditáció között?

A relaxációban a cél az ellazulás, a meditáció egy következő lépcsőfokként jelenik meg. Célja az összpontosítás, ami irányulhat akár a gondolatok kiürítésére, vagy egy konkrét dologra is. Meditálni nem csak lótuszülésben lehet, ezt sokan tévesen értelmezik. Ha elmerülünk egy tevékenységben, és szinte csak az létezik számunkra abban a pillanatban, az is a meditáció egy formája. Maga a pillanat érzékelése, a jelenben levés szinonimájaként is értelmezhető.

Honnan tudhatja egy szülő, hogy a gyermekének szüksége lehet erre?

Bizonyos országokban természetes folyamatként, az élet mindennapi részéhez tartozó tevékenységként kezelik a relaxációt és a meditációt, sőt, még tanítják is az iskolákban. Ahogy fentebb is említettem, úgy vélem, ez mindenki számára hasznos lehet.
Különösen akkor lehet szükség rá, amikor a szülő azt érzékeli, hogy gyermeke különösen érzékeny a világra, a környezetére és önmagára. Mindamellett, hogy ez egy nagyon előnyös tulajdonságnak számít, sokszor ennek az érzékenységnek köszönhetően ez a gyermek nehezebben tudja az érzelmeit kezelni, másodlagos folyamatként agresszivitás, szorongás, önbizalomhiány alakulhat ki benne. Könnyen azt hiheti, hogy vele van a baj, hogy valamit nem jól csinál. Ez aztán további, figyelmi-, magatartási nehézséghez, önszabályozási problémákhoz, tanulási motiválatlansághoz vezethet. Ha viszont megtanul kapcsolatba kerülni az érzéseivel, kommunikálni önmagával, akkor a benne keletkező feszültség megszűnhet.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást?

A foglalkozások 55 percesek. Azért nem 60, mert a maradék 5 percben sokszor elmondom a szülőknek, milyen érdekes dolgokat tanultunk. Maga a relaxáció, vagy későbbiekben a meditáció rövidebb szakaszt ölel fel, mely egyéni, vagyis a befelé figyelést szorgalmazza. A tapasztalatokat minden esetben megbeszéljük, hiszen én is ezek által kapok visszajelzést. Az ellazuláshoz jógaelemekkel melegítünk be, valamint légző gyakorlatokat is tanulunk (ezek pl. remekül támogatják a stresszoldást, és az egészségre is jó hatással vannak ). Az óra további részében önismereti, személyiségfejlesztő játékokat játszunk, sok-sok színes feladatot végzünk. Ezek egy része olyan tevékenység, mely az intuíciót is előtérben hozza. Itt már többnyire csapatban dolgozunk, mert az együttműködést, empátiakészséget is fejlesztjük. A csoportjaimban a légkör mindig felszabadult, őszinte és nyílt. A gyerekek nagyon élvezik ezeket az órákat, hiszen minden mozzanata róluk szól.

Magatartászavaros gyerekek is jelentkezhetnek?

Igen, nálam ez nem kizáró ok. Járnak hozzám ilyen gyerekek is, a csoportjaim összetétele általában heterogén. Kimondottan segíti a gyermek fejlődését a társaik által nyújtott elfogadó környezet, valamint maga a gyakorlatok, mivel a relaxációs technikák által stresszkezelést is tanulunk, így idővel ezek az önszabályozási folyamatok beépülnek a mindennapokba. Több visszacsatolást is kapok arról, hogy a gyerekek idővel el kezdik alkalmazni az órán tanult módszereket. A közelmúltban például egy ADHD-s kisfiú édesanyja újságolta el, hogy otthon már sokszor leül meditálni a gyermek azért, hogy megnyugtassa magát.

Év közben is lehet csatlakozni?

Igen, lehet, bár többnyire zárt a csoport, nyolc főnél több gyermekkel nem dolgozom együtt. Nagyon fontos, hogy mindenki egyéni odafigyelésben részesüljön, és kifejezhesse önmagát. A tanult technikákat is folyamatosan ismételjük, hogy beépüljenek.  Aki később csatlakozna, az sem marad le semmiről, mert ezek az alaptechnikák egymástól függetlenül is jól alkalmazhatóak. Egy haladó csoport esetében már egymásra épülő gyakorlatokat alkalmazunk, de ez már egy következő lépés.

Hogyan tud a szülő segíteni, ha ő is szeretne részt venni ebben a folyamatban?

Több mód is van erre. Egyik lehetőség az lehet, amikor egy , úgynevezett “Fókusz társalgókör” keretében időnként összeülünk, és adott témákat járunk körbe. Közös megoldást keresünk olyan problémákra, mint az önbizalom fejlesztése, vagy a stresszoldás. Egy másik lehetőség az lehet, hogy a szülő egy felnőtteknek szóló tréningen vesz részt. Itt elsajátíthatja azokat az alap relaxációs, meditációs technikákat, melyekkel önmagát fejleszti. Mindezek hozadéka pedig, hogy ha az egyén – jelen esetben a szülő –  harmonikusan él, az a környezetére, így a gyermekére is hatással lesz.


Emese jövő héttől, minden péntek délután foglalkozásokat tart a Spektrum-TÉRben. Az első alkalom ingyenes!

Továbbra is kövesd a facebook-oldalunkat és nem maradsz le semmiről!

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *