Annyira elmerültünk az év végében, hogy elmaradt két képes beszámolónk is. Olvasd tovább a bejegyzést, ha érdekel, hogyan telt a novemberünk.
Pólóban szaladgáltunk a Duna-parton
Nézegetem a képeinket és szinte hihetetle, hogy milyen abszurd időjárás volt novemberben! Annyit voltunk a szabad levegőn, amennyit csak lehet! Kirándultunk, sétáltunk, kutyát sétáltattunk és közben egyre szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat a természettel. Saját tapasztalatokon és élményeken keresztül gyarapítottuk a tudásunkat, miközben piros lett az arcunk a sok futástól és nőtt az állóképességünk is.
A környék legtöbb fájára felmásztunk.
Na jó, nem csak a fákra.
Mindenre, amire csak lehet.
Fogócskáztunk a Katonadombon.
Elköszöntünk a későn nyíló selyemkóróktól a kis erdőnkben és ígéretet tettünk nekik, hogy jövőre is itt leszünk.
Különböző színű faleveleket gyűjtöttünk, és “kivarászoltuk” belőlük a színeket, amiket aztán egy papíron futtattunk fel.
Fociztunk a zsiráfoson.
Téli kabátban és szoknyában tollasoztunk az ökrösön.
Hagyományokkal, ízekkel, dallamokkal fűszerezve tanultunk
Villőről olvashattatok már néhány dolgot a honlapunkon, a közeljövőben pedig még többet fogunk mesélni róla. Ő a csodadélelőttjeink felelőse, a lendület maga, aki a gyerekek igényeire hangolódva tervezi meg a tanulós időszakainkat és szövi át azzal a rengeteg mesés történettel, amit még én is szívesen hallgatnék. Lehetőleg minden nap. Ebben a hónapban olyan érdekességeket hallottam például Mártonról, amiket még soha azelőtt.
Minden nap kihívást igénylő feladatokon keresztül erősítjük a kezünket.
Festünk-rajzolunk-vágunk-tervezünk és mindannyian rajongunk a madarakért!
Rengeteg éneket és mondókát tanulunk.
Szélsebesen haladunk az olvasással, miközben a szoba is egyre szebb lesz.
Többek között azért is lesz szebb, mert meséket is illusztrálunk.
A hagyományos módon pattogtatott kukoricának is nagy sikere volt, ezért többször meg is ismételtük.
Más nemzetek hagyományait is beengedtük, itt például a saját kézlenyomatainkra írtuk azt, hogy miért érzünk magunkban hálát.
Így főztünk hálaadás alkalmából.
A kedvenc ételeinket készítettük el só-liszt gyurmából.
Vannak olyan napok, amikor így tanulunk. A mi felelősségünk az, hogy a gyerekek mindig érdekes és inspiráló problémákkal találkozzanak. Olyanokkal, amiket meg akarnak oldani. Ha ezt sikerül elérni, akkor innnentől kezdve már rajtuk van a sor.
A péntekeink is varázslatosak, mert jön Reni, akinek szintén van egy varázspálcája ám. Problémamegoldás, konfliktuskezelés, érzelmi intelligencia, ezeket fejleszti ő a legváltozatosabb eszközökkel.
Itt például éppen a kis erdőnkben. Várat építenek, közösen.
Készül az alaprajz, jó sokat dolgoztak rajta.
A délelőtt végére mindenki elégedett a végeredménnyel!
Ezen kívül továbbra is angolozunk és úszunk minden héten, csak most nincs róla képünk. 🙂
Játék-játék-játék – mert így is sokat tanulunk!
Sok-sok óránk van minden nap a szabad játékra, ami ebben az életkorban leírhatatlanul sok előnnyel jár.
Spontán színház a saját készítésű (kézzel varrott) ujjbábokkal. Nézőtér is volt, jegyekkel, sorszámokkal.
Nagyon szeretik a szerepjátékokat, amit mindig a rendelkezésre álló eszközökkel valósítanak meg. A Lego és a Playmobil nagy kedvenc.
A legtöbbször viszont elég egy szék is.
Vagy éppen egy megfelelő mozdulat.
Ha Bora jön, akkor kutyázunk.
A társasjátékparkunkat is folyamatosan bővítjük, jelenleg ez a két kedvencünk.
Mivel időnk, mint a tenger, ezért a szülinaposokat mindig egy izgalmas kirándulással ünnepeljük.
Decemberben sem unatkoztunk, hamarosan azt is megtudhatod, miért.