Hollósi-Szentpéteri Katival, az angoltanárunkkal beszélgettünk

Hosszú tervezési időszakot követően, kísérleti jelleggel indítottuk el az angol délutánjainkat a dunakeszi tanulócsoportunkban. Kati hetente három alkalommal jön hozzánk és valódi, minőségi időt tölt el a gyerekekkel. Bekapcsolódik az életükbe: ebédel, játszik, játszóterezik velük, olvas és énekel nekik, miközben sorra pipálja az előre kitűzött céljait. A zseniális ebben az, hogy Kati mindvégig angolul beszél a gyerekekhez! Pár hét alatt beépültek az alapvető kifejezések a gyerekek passzív szókincsébe és négy-öt hónap  alatt eljutottak oda, hogy őszintén szeretnének egész mondatokban (!) beszélni. Nem mi kérjük tőlük, hogy szólaljanak már meg, hanem ők akarnak bekapcsolódni a beszélgetésbe!

A Hollósi-Szentpéteri Katival készített interjú szövegét alább olvashatjátok. 

Kati

Honnan jöttél? Merre mész?

Gyermekeim születése előtt felnőtteknek tanítottam angolt egy dunakeszi nyelviskolában és akkor még elképzelni sem tudtam, hogy ezzel a korosztállyal foglalkozzak. Saját gyermekeim kétnyelvű nevelése nagy dilemma volt számomra, azonban amikor megismertem Petri Barbarát és a Rhyme Time módszert, éreztem, hogy ez lesz számunkra a helyes út. Rhyme Time, angol zenebölcsi és Jump&Fun zenés ovis angol oktató lettem 2017ben. A Spektrum-ra egy kedves régi ismeretség kapcsán találtam rá. Azóta újabb ismeretségek kötődtek és a közös elképzelések, vélekedések és célok most a tanulócsoportban érnek össze. Keresem azokat a lehetőségeket, ahol Barbihoz hasonlóan az érdeklődők, dilemmázók támogatójává válhatok és utat mutathatok nekik.

Mi a küldetésed?

Simává és magától értetődővé szeretném tenni minél több gyermek és család útját a második nyelv elsajátításában, a kétnyelvű nevelésben.

Miért?

Egyszerűen azért, mert amit a Rhyme Time módszer és mi is itt a Spektrum-Tanulócsoportban kínálunk, az egy olyan ’séta’ ahol egyrészről a szülők, iskolásokról beszélve egyre inkább a tanító minden percben fogja a nyelvvel bűvészkedő gyermek kezét és terelgeti őt az úton. Ennél bensőségesebb és biztonságosabb módot arra, hogy valaki megtanuljon angolul nem is tudok elképzelni. A közös út végén pedig egy olyan nyelvileg érzékeny és egy második nyelven is autonóm személy kezét engedhetem majd el, akinek a nyelvvizsgához csak a feladattípusokat kell begyakorolnia, bárhol van a világban meg tudja értetni magát s ezáltal közelebb kerül sikereihez, bármi legyen is a célja.

Miért vagy benne boldog?

Egy kedves tanítónő kollégám fogalmazta meg nemrég, hogy leírhatatlan az az érzés, amikor a gyerekek a Te munkád gyümölcseként olvasnak ki vagy írnak le egy szót először. Fantasztikus a gyerekekkel együtt megélni a sikereiket abban, ahogy újra felfedezik a világot, ezen a második nyelven keresztül is. E csoda mellett ez egy olyan hivatás, ahol teljes mértékben magamat adhatom: magyar az anyanyelvem és nagyon büszke vagyok rá, a Spektrumos gyerekekhez viszont (iskolán kívül is) csak angolul szólok, így a hivatásom képviseli az angol nyelv iránti szeretetemet. Emellett kreatívkodunk, énekelünk, játszunk, angolul élünk… nem tudok elképzelni jobb munkahelyet. Valamint, a Spektrum-Tanulócsoport adta, keretekbe foglalt, de maximális tanulási és oktatási szabadság az, amitől azt gondolom a diákok is, de maguk a tanárok is örömmel lépnek be a csoport
ajtaján. Én is!

Miben más egy ilyen alacsony létszámú csoportot tanítani?

Mivel kevesen vannak a csoportban, több idő és figyelem jut egy gyermekre és az Ő fejlődésére. Itt az egyéni igények és különbségek is válaszra találnak. Az alacsony létszám az egyik kulcs ahhoz, hogy olyan dolgokkal foglalkozhassunk, ami tényleg érdekli a gyerekeket. Az érdeklődésükön keresztül pedig zavarba ejtő sebességgel sajátítanak el mindent, legyen az nyelv vagy bármilyen más jellegű ismeret.

Hogyan oldod meg, ha a csoportban eltérő szinten lévő gyerekek vannak?

A kis létszám sokat segít az ún. differenciálásban; sokkal érzékenyebben tudok reagálni mind a szintbéli, mind az érdeklődésben mutatkozó különbségekre. Már ebből a szempontból is könnyű helyzetem van. Valamint az alkalmazott, Jump&Fun módszertan minden tanulási stílusú gyermeknek kínál tevékenységet. Tehát mindenki a neki legmegfelelőbb módon juthat új ismeretekhez, ami emiatt jól és gyorsan rögzül is. Azaz, biztos, hogy minden gyermek minden alkalommal talál olyan csomagolást, amit könnyen ki tud nyitni és gyorsan a pocakjáig jut az étel. „Nálunk mindenki jól lakik!”

Honnan jön a motiváció? mi a módszer mögött a kulcs?

A gyerekek mindennapi pici sikerei hatalmas löketet adnak, gyakran a szemem is könnybe lábad, amikor ezekről mesélek. A kulcs abban rejlik, hogy a meséket és játszani minden gyerek szeret, ehhez viszont kommunikációra van szükség. Miután sikerült a gyerekekkel egy elfogadó és befogadó kapcsolatot kialakítani, a közös élmények, a játék kedvéért első körben passzívan megértik, majd aktívan kommunikálni kezdenek ezen a második nyelven is. A gyerekdalok, mondókák és rímes mesék ezt a folyamatot nagymértékben támogatják. Semmi nincs erőltetve, a gyerekek érdeklődése és a mindennapi szituációk adta természetes módon (az anyanyelv elsajátításához hasonlóan), játékosan ismernek meg egyre többet a nyelvből. Ezért beszélhetünk nyelvtanulás helyett nyelvelsajátításról.

Szakmailag hogyan jelent kihívást, hazatalálást?

Mint mondtam a gyermekeim születése előtt csak valódi kétnyelvű környezetben hittem megvalósíthatónak a kétnyelvű nevelést. Viszont tudtam, hogy az agy nyelvelsajátító képessége gyermekkorban erőfeszítések nélkül alkalmas egy második nyelv befogadására is. Ahogy a Rhyme Time megmutatta az utat a családomban, úgy a hivatásomban hazataláltam a Spektrum-Tanulócsoportban is, mert itt ugyanazokon az elveken alapulva végzem a munkámat, mint bármelyik angolos foglalkozásomon, csak sokkal több időnk van a gyerekekkel együtt megélni a mindennapjainkat angolul.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *