Néphagyomány a tanításban

Biztosan ismeritek ezt a mondatot, hiszen közhelyszámba megy: ahhoz, hogy gyermekeink szabadon szárnyalhassanak, erős gyökerekre van szükségünk. De hogyan működik ez valójában? Egyáltalán, van-e tartalom a szépen hangzó frázis mögött? Én úgy hiszem, van.

Mikor bevezetjük gyermekeinket eleink életmódjába, tulajdonképpen erős köteléket építünk ki a gyermek és a család, a gyermek és a természeti környezet, valamint a gyermek és a saját sorsa között. A napra-forgó módszer alapján, minden hónapban egy kiemelkedő témát vagy jeles napot dolgozunk fel. A szeptember például a szüret köré épül, de a szüret kapcsán nem csak dalokkal, játékokkal, mesékkel foglalkozunk majd, hanem eljutunk a szüret másodlagos jelentéséig, mely már lelki tartalmakat hordoz. Beszélgetünk az egyéni munkáról, az együtt munkálkodásról. Arról, hogy a fáradságos, aprólékos munka hogyan hozhatja meg gyümölcsét. És persze a kudarcról is. Mert olyan is van. Az érés, megérés nem csak a szőlőfürtökön, hanem bennünk is végbemegy. Ezért kezdik azt a sok lakodalmas éneket az érett szőlő szép metaforájával!

Szeretném, ha a nálunk tanuló gyerekek a népszokások, mondókák, játékok, mesék, kézműveskedés, tánc által visszakerülhetnének egy olyan világba, ahol ők is a természet egy apró, de kihagyhatatlan, megismételhetetlen részét jelenthetik.

/Szabóné Kaszás Villő